2014. február 28., péntek

11.rész - ...én voltam...

Sziasztok!
Meghoztam a következő részt. Remélem tetszeni fog nektek.
Tudom, hogy ismét teli van érthetetlen dolgokkal, de
ezek később mind tisztábbak lesznek megígérem, csak legyetek 
türelemmel. Ez a rész talán kicsit hosszabb lett a többinél. de 
szeretném, ha ennél hosszabbra is sikerülne megírnom, aminek
gondolom ti is örülnétek. A következő résszel kapcsolatban,
csak annyit szeretnék mondani, hogy vagy holnap este vagy
vasárnap délbe fog felkerülni, amint lesz időm megírni, 
meg kitalálni teljesen. Köszönöm szépen a komikat,
tudom, hogy mostanában nem válaszolok rájuk, de mindegyiket
elolvasom és boldogsággal töltenek el... Köszönöm még a 
39 rendszeres olvasót is! Alig hiszem el, hogy már ennyi 
feliratkozó van, mikor még csak most kerül fel a 11. rész.
Jó olvasást! Hamarosan jelentkezem!

Ölellek Titeket!


 ------------------------------------------------------------------------




Jennifer Hudson



  Míg Kat nem említette, hogy Fits-el van az első óránk el is felejtettem. Félek, fogalmam sincs, hogy mit csináljak. Tudom, hogy nem menekülhetek el, pedig mennyire szeretnék most sarkon fordulni és meg sem állni, amíg ki nem jutok ebből a rémálomból, amibe belecsöppentem. De tudom, hogy nem tehetem. Éppen elég ideje vagyok már gyáva, aki mindig megfutamodik, végre eljött az idő, hogy a sarkamra álljak és szembenézzek a gondjaimmal, még akkor is, ha azok félelmetesek, hiszen nem vagyok egyedül. Vannak akik bátorítanak és ha kell meg is védenek. Ha magamért nem is tudok bátor lenni, akkor legalább a szeretteimért legyek az. Ők idáig bíztattak vigyáztak rám, most itt az ideje, hogy én védjem meg őket és tudom, hogy Harry és Daniel segítségével ez sikerülni is fog. Még ha egy kicsit nehezen is hiszem el, de tudom, hogy ők nem hagynának magamra és számíthatok rájuk. Csak ők ketten tudnak megvédeni engem és igazából, csak nekik beszélhetek erről, az álmaimról vagy bármi másról, ami az elrablásommal kapcsolatos, meg talán Amandá-nak, de ő sajnos most elutazott így csak ők maradtak. Még ha nehezemre is esik, de bízni fogok bennük és megpróbálom nem bajba keverni magam, se Fits-el se senki mással. 
  Amint beléptünk a hideg épületbe kedvem támadt volna visszafordulni és kirohanni, de erőt vettem magamon és nem engedtem, hogy megfutamodjak. A barátaim végig beszélgettek, de én alig tudtam arra figyelni, hogy miről is van szó. Néha bólogattam vagy rájuk mosolyogtam, de a gondolataim messze jártak, jobban mondva csak pár órával visszább, amikor még Harry karjaiban voltam. Nem tudom, hogy miért vonzódom hozzá, de már nem tudom tagadni, hogy így lenne és ez nem csak a csók miatt van. Már csak amikor a közelembe is van érzem, hogy valami fura érzés járja át a testem, valami melegség és biztonság. Alig ismerem pár napja és mégis megbízom benne és hagyom, hogy hozzámérjen, pedig valljuk be amikor először találkoztam vele a hideg rázott ki. Féltem tőle. De ez pár nap alatt teljesen megváltozott. A félelem helyét átvette a biztonság. Rá kellett, hogy jöjjek Harry-ben van valami nem emberi, amitől különlegesnek érzem magam mellette, valami amitől ő más lesz mint a többiek. 
  - Hé Jen - lóbálja meg előttem a kezét Kat - itt vagy velünk?
  - Mi? - kérdezem. - Ja bocsi srácok, csak elgondolkodtam. - zártam be a szekrényem miután kivettem belőle a bió könyvem. Ez az az óra, amit a tegnapi napig imádtam, de kétlem, hogy még sikerülne azok után amit megtudtam. Képtelen lennék ugyanúgy viszonyulni az órájához, mint eddig.
  - Azt vettük észre. - morogja Mat. Sajnálom, hogy nekik nem beszélhetek róla és utálom magam, mert hazudnom kell nekik, de ők nem kerülhetnek miattam bajba. 
  - Miről is beszéltetek? - nézek rájuk bocsánatkérően.
  - Suli után beülünk a Blue-ba. - mosolyog rám Kat. - Van kedved neked is jönni? - most erre mégis mit mondjak? Nem akarom őket megbántani, de nem tudom, hogy jó ötlet lenne, hogy egyedül menjek oda, nem érezném magam biztonságban. - Ha akarod a fiúd is hozhatod. - vigyorog.
  - Hogy kicsodám? - kerekednek el szemeim.
  - Tudod azt a fiút, akivel tegnap elhúztál és akivel ma reggel jöttél. - néz a szemembe. - Csak azt ne mond, hogy nem a fiúd... - sóhajtja.
  - Márpedig nem az. - vágom rá. - Alig ismerem pár napja...
  - Mégis beültél a kocsijába. - szól közbe Kat.
  - Inkább írd lefelé a házit jó? - ülök le a helyemre.
  Jó volt végre egy kis csend. Kat jó barát tényleg, de néha az ember agyára tud menni. Attól mert beültem Harry kocsijába és ma reggel ő hozott be, az nem azt jelenti, hogy járunk még ha anyáék úgy is tudják. Annak is megvan a maga oka. Nem viselkedünk úgy mint egy pár, azon kívül, hogy ő fuvaroz. Amint kinyitódott az ajtó, a szívem hevesen kezdett dobogni, kirázott a hideg és remegni kezdtem. Már csak a puszta látványa is a frászt hozta rám. Tudom, hogy Harry azt mondta, hogy viselkedjek úgy vele, mint eddig, de az képtelenség, nekem az nem fog menni. Félek tőle és képtelen vagyok ezt elrejteni. A telefonom villogni kezdett az asztalon, gyorsan megfogtam, majd a pad alá tettem és megnyitottam az SMS-t.
  
  "Biztonságban vagy, nem engedem, hogy bajod essen. Nyugodj meg. - H."

  Honnan tudja, hogy nyugtalan vagyok? Körülnéztem az udvaron, de sehol sem láttam. Mielőtt még Fits észrevenné, hogy nem figyelek a táblára emeltem a tekintetem és jegyzetelni kezdtem, míg nem jelzett ismét a telefonom.
  
  "Egy kicsit feljebb kell keresned. - H."

  Fits-re néztem, aki továbbra is csak írt, így tettem még egy kísérletet és kinéztem az ablakon, majd egy kicsit feljebb, ahol észrevettem a fán üldögélő Harry-t. Rám mosolygott én pedig képtelen voltam levenni róla a szemem. Ahogy a nap megvilágította őt, úgy nézett ki akár egy angyal, aki azért jött a világra, hogy engem megvédjen. A vigyora nagyobb lett, majd újra jelzett a telóm.
  
  "Tudom, hogy ellenállhatatlan vagyok, de ha így folytatod akkor Fits észre fog venni. - H."

  Felköhögtem az üzenetére, mire mindenki rám szegezte a tekintetét.
  - Minden rendben Miss.Hudson? - kérdezte Fits. Amikor a szemébe néztem azt hittem, hogy ketté fog hasadni a fejem. Szédültem és kezdtem egyre rosszabbul érezni magam. Megráztam a fejem. - Sápadt vagy, szeretnél kimenni a mosdóba? - bólintottam, már el is indultam, de egy hang megállított.
  - Vele megyek. - állt fel Kat.
  - Nem kell. - vágom rá, majd kimegyek a teremből.
  Nem értettem, hogy mi történt... Féltem tőle, de azért a fejem nem fájt, de amint a szemébe néztem azt hittem, hogy ketté fog szakadni. Fura érzés fogott el, ami sokkal erősebb a félelemnél. Mintha abban a pillanatban egy másik világba kerültem volna, ahol szörnyű dolgok történtek. Olyan volt mint egy kép, de csak egy pillanatra láttam, nem is igazán tudom, hogy mi volt benne vagy, hogy egyáltalán ez megtörtént... Hiszen egy normális ember nem lát képeket ha egy ember szemébe néz. Egyre jobban kezdem azt érezni, hogy valami nincs rendben velem. Először olyan dolgokat láttam és éltem át amik meg sem történtek, csak én képzeltem be magamnak - bár az is lehet, hogy csak lesokkolt a látványa és azért hittem azt, hogy képzelődök - most pedig képek jelennek meg? Mi a baj velem? Nem értem, hogy mi történik, de kezd megrémiszteni. Kezdem azt érezni, hogy nem vagyok normális.

   "Mi a franc történt? Hol vagy? - H."

  Nem csak te szeretnéd tudni, hogy mi történt Harry. - gondoltam magamban. Gyorsan visszaírtam neki, hogy a fürdőbe vagyok. Tudtam, hogy ide fog jönni, de ezt egyáltalán nem bántam ugyanis eszem ágába sincs visszamenni a terembe. A hideg csempének döntöttem a hátam, majd behunytam a szemem és mélyeket lélegeztem, egészen addig míg az ajtó kicsapódása a frászt nem hozta rám. A pulzusom az egekbe ugrott azt hittem, hogy Fits jött utánam, de amikor odakaptam a fejem Harry-t láttam meg, aki aggódóan és kicsit dühösen nézett rám.
  - Mi történt? - kérdezte a szemembe nézve. - Miért rohantál úgy ki?
  - Fogalmam sincs Harry - sóhajtom - de hidd el én is tudni szeretném, hogy miért történnek velem olyan dolgok amik nem történhetnének meg...
  - Hogy érted ezt? - ráncolja a homlokát.
  El kell neki mondanom, még akkor is ha nem akarom, hogy tudja, hogy vele álmodok. Lesütöttem a szemem, bátorságot szedtem magamba majd visszaemeltem a tekintetem.
  - Olyan dolgokat képzelek be amik meg sem történtek. - kezdek bele. - Olyan eseményeket álmodok meg amik meg sem történtek vagy csak szeretném, hogy megtörténjenek... és nem utolsó sorban pedig képeket látok vagyis csak azt hiszem.
  Nagyra nyílt szemekkel nézett, gondolom most már nem csak én nem értem, hogy mi is történik velem, hanem ő sem. Vártam, hogy mondjon valamit, de csak nézett, majd hírtelen elfordult és járkálni kezdett. Láttam rajta, hogy ideges és nyugtalan...
  - Most mi történt? - fordult végre felém.
  - Egy képet láttam.
  - Kivel? Fits-el? - néz a szemembe.
  - Nem tudom. - motyogom. - Alig volt pár másodperc majd el is tűnt.
  - Próbáld meg felidézni. - lép közelebb.
  - Nem megy, ha csak rágondolok a fejem majd szétrobban. - rázom meg a fejem.  - De ez miért fontos?
  - Azt nem mondhatom el, de tudnom kell mit láttál. - válaszolja. - Bízol bennem?
  - Azt hiszem... - motyogom.
  - Nem fogok neked rosszat csinálni. - mosolyog. - Hunyd be a szemed. - nem értettem, hogy miért akarja ezt, így nem tettem meg. - Kérlek. - sóhajtva hunytam le. - Vegyél mély lélegzeteket - azt tettem - jó kislány. Most pedig próbálj meg visszaemlékezni... tudom, hogy nehéz lesz és fájni is fog, de meg kell próbálnod. - próbáltam, tényleg próbáltam, de nem ment. Egyszerűen nem tudtam kitisztitani a képet. - Koncentrálj és mindent amit látsz mond el nekem.
  Amint a kezét az enyémre tette, úgy éreztem, hogy átjár a melegség, a kép elől pedig lehúlt a homályos lepel és tisztulni kezdett.
  - Talán egy sikártorba vagyok. Sötét van és esik az eső. - próbálom teljesen felidézni. - Egy lány a földön fekszik, mozdulatlanul. Már alig lélegzik... mellette egy férfi áll, de nem tudom, hogy ki lehet az, mivel háttal van. Érzem a félelmet és az indulatot a levegőben. A férfi megfordul, majd mosolyra húzza a száját és azt mondja végre végeztem vele és elmegy. - hírtelen történt minden, az egyik percben a férfi arca tisztult ki a másikban pedig a lányé.




Harry Styles



  A fejéhez szerettem volna vágni, hogy azt sosem hagynám, de mire megfordultam eltűnt. Nem vesztegettem az időt, tudtam, hogy Jen-nek vele lesz órája. Belopóztam az iskola udvarára, majd megkerestem a termet és felmásztam a már jól megszokott helyemre, ahonnan figyelhetem őt, ami nem volt más mint egy fa. 
  Amikor bejött az osztályba láttam, hogy valami zavarja és próbálja terelni a témát. Hiába tudtam, hogy mi történt, neki nem mondhattam el, csak magamban mosolyoghattam. Éreztem a félelmét még az üvegen keresztül is. Fits megjelenésével ez csak fokozódott...
  Élvezet volt nézni, ahogy zavarba jön az üzenetemtől, de azt már kevésbé mikor azt mondta, hogy nincs jól és kirohant az osztályából. Nem értettem, hogy mi történt vele. Írtam neki, de nem válaszolt. Tudom, hogy mire képes, de az még nem lehet... vagyis mi úgy tudjuk Daniel-el.
  Amint megtudtam, hogy a fürdőben van, nem is kellett több, már rohantam is hozzá. Megijedt, amikor benyitottam, de amint meglátott megnyugodott. Amiután elmondta, hogy mi történik vele már tudtam, hogy mi az igazság, amit természetesen neki nem mondhatok el, még nem tudhatja meg. De arra szükségem volt, hogy tudjam, hogy mit látott mikor Fits-re nézett. Hogy megtudjam őt védeni muszáj elmondania. 
  Tudom, hogy még mindig nem bízik meg bennem teljesen, de meghallgatott és sikeresen felidézte a képet, csak sajnos azt nem látta, hogy kik azok... és ez elég nagy baj, hiszen így nem tudom, hogy ki van veszélyben. 
  Hírtelen esett össze, alig volt időm elkapni őt. Nem tudom, hogy mit láthatott, de azt tudtam, hogy azért ájult el. A karjaimba vettem, majd leültem a földre és az ölembe ültettem. A feje a mellkasomon pihent, a karjaimat pedig köréje fontam, hogy ne dőljön el. A bőre olyan puha, akár egy babáé, haja selymes és dús, ajkai pedig tökéletesek.. Mi a fene bajod van Styles? Most ájult el és te róla álmodozol? Megráztam a fejem és a karját kezdtem simogatni. A pulzusa még gyenge volt, de már ébredezett.
  - Mi történt? - kérdezem halkan.
  - Én tudom, hogy ki... volt az a férfi... és lány... - motyogja dadogva.
  Csak reménykedni tudok benne, hogy nem azok lesznek akikre gondolok, de valahol a szívem mélyén tudom, hogy ők lesznek. 
  - Jobban érzed magad? - kérdezem lágyan. - Az most nem számít.
  - Nem, nem érzem magam jól. - morogja. - És az igenis fontos mivel a lány én voltam, a férfi pedig Fits!
  
  

3 megjegyzés: