24.rész - Ez lenne a szerelem?

Sziasztok!

Tudom, hogy nagyon rég volt rész, amit nagyon sajnálok,

de megpróbálok rajta változtatni. Remélem örültök, hogy

újra olvashatjátok a részeket. Igazából ez a rész olyan semleges,

csak úgy van, de valami el van benne rejtve, amire remélem, hogy rájöttök

páran. Ha van ötletetek, hogy mi lehet az akkor írjátok meg kommentbe.

De a kommenteket anélkül is várom. 

 Köszönöm a bíztatást és az olvasókat is! Hamarosan jelentkezem!

Jó olvasást!

Ölellek Titeket!

----------------------------------------------------------------

Jennifer Hudson

  Sajnos az utolsó napunk nem pont úgy telt, ahogy terveztem. Hogy miért? Hát ez igen egyszerű. Tegnap sokat ittam, nagyon sokat köszönhető Marcknak. Nagyjából emlékszem, hogy mit csináltam, bár ami a bárban történt, az egy fekete lyuk, de a szobában történtekre tisztán emlékszem. Nehezen tudom felfogni, hogy majdnem megtörtént. A részegség sokkal merészebbre tesz, biztos vagyok benne, ha nem állítom meg ott és akkor, már nem úgy néznék a világra, mint ahogy. Lehet, hogy megbántam volna, sőt biztosan, hiszen mióta is ismerem? Alig két hete? Én nem vagyok olyan lány, aki ilyen hamar megadja magát. Lehetséges, hogy változtam kicsit, de a fiúktól való 'félelmem' még mindig bennem van. Harrytől nem félek, csak még mindig furcsállom, hogy vagyok képes ilyen hamar, mély érzéseket táplálni iránta, annak ellenére, hogy még nagyon sok mindent nem tudok róla. Bár valaminek köszönhetően mégis megbízom benne, úgy érzem, hogy ismerem, pedig belül tudom, hogy nem így van. Az is benne van a pakliban, ha jól belegondondolok, hogy csak azért vonzódom hozzá, mert a védelmemre kelt, mert ő volt az első aki megakart valamitől védeni. Remélem, hogy nem így van, mert nem lennék képes őt elengedni, miután már biztonságban lennék. Ha az ember valakit megismer és megkedvel, mivel elég sok időt tölt vele, egy kis idő után már kötődik hozzá és ha úgy érzi, hogy elveszítheti abba szép lassan belebolondul. Én nem akarok ezen emberek közé tartozni. Én csak élni akarok, élvezni végre az életet, a szerelmet és minden mást, amit még eddig nem tettem meg. Boldog akarok lenni és valamiért úgy érzem, hogy ez csak mellette sikerülhet.

  Most, hogy már csak fél óránk maradt hátra az útból, ismét kezdi átvenni az uralmat rajtam a félelem. Tudom, hogy Harry és a többiek is megvédenek majd, de valamiért úgy érzem, hogy nem fognak tudni, hogy valami rossz fog történni és azt tényleg nem szeretném. Nem akarok ismét félelemben élni. Lehet, hogy a suliból megszabadultam Fitstől, de ez azt jelenti, hogy az utcán bármikor találkozhatok vele. Bele sem akarok gondolni, hogy mi lenne, ha csak összefutnék vele az utcán, egyedül... Ilyenekre inkább nem is gondolok, mivel csak felzaklatom magam. 

  - Hé, jól vagy? - szólal meg Harry mellőlem, kizökkentve a gondolataimból.

  - Persze. - sóhajtom. - Csak... csak hazajöttünk és most újra... - kezdek bele, de ő félbeszakít.

  - Nem lesz semmi. - fejezi be. - Attól, mert hazajöttünk nem azt jelenti, hogy máris veszélyben vagy. - mosolyog rám. - És különben is - hajol közel hozzám - te is tudod, hogy sosem engedném, hogy bajod essen. - puszil a fülem mögé.

  - Ne csináld ezt. - motyogom. Pontosan tudja, hogy milyen hatással van rám. Ebben a pár napban kiismerhetett, de úgy látszik ő élvezi, hogy a minden csókja, puszija miatt az egekbe szökik a pulzusom és mindent elfelejtett velem, pont mit az első percekben mikor találkoztunk. - Harry... - sóhajtom, mivel még mindig nem hagyta abba. Ha így halad tovább is, akkor a néni a hátunknál elég érdekes dolgokat fog képzelni rólunk, pedig igazából nem csinál semmi extrát.

  - Imádom a szádból hallani a nevem. - morogja a nyakamba. - De ha ezt így folytatod. - nyom még egy puszit a nyakamra. - Akkor az egész repülő hallani fogja, hogy mennyire élvezed a társaságom. - kuncog, de tudom, hogy nem fogja abbahagyni, már kicsit kiismertem ezen a téren az elmúlt pár napban. 

  - Megkérjük kedves utasainkat, hogy csatolják be öveiket, mert hamarosan megkezdjük a leszállást. - szólalt meg egy kedves hang, mire Harry morogni kezdett.

  - Ezt megúsztad. - suttogja. - De ne hidd azt, hogy nem fogom számonkérni rajtad a folytatást. - húzódik el.

  Az út további részében nem beszélgettünk, én a gondolataimba merültem, de még így is éreztem a folyamatos bámulását. Szerettem volna rászólni, mivel ismét elterelte a figyelmem, de mivel tudom, hogy holnap kevesebbet láthatom nem mondtam semmit. Hiszen ismét suliba kell mennem, de már csak pár nap van hátra és végre kezdődik a nyári szünet. Mondjuk az, hogy Fits már nem lesz ott kicsit megnyugtat, de attól még nem fogom magam biztonságban érezni, annak ellenére sem, hogy figyelni fognak rám.

  - Este átjövök. - szólal meg, mikor megérkeztünk a házunk elé. - Előtte még beszélnem kell a többiekkel, de te ne aggódj nem vagy veszélyben. - mosolyog.

  - Rendben. - erőltetek egy mosolyt az arcomra. - Akkor később találkozunk. - nyitom ki a kocsija ajtaját, de a kezem után kap és megakadályozza azt.

  - Hol marad a 'később látlak' csókom? - vigyorog. Szemforgatva odahajlok hozzá, majd egy puszit nyomok a szájára, de természetesen neki ez nem elég, így csokká formált. - Na most már mehetsz. - morogta.

  Kiszálltam, majd miután megkaptam a csomagom, elindultam az ajtó felé. Mosolyogva nyitottam be, mire egyből megcsapta az orromat az étel illata. Az úton szerencsére elmúlt a fejfájásom, így nem fogják észrevenni, hogy kicsit többet ittam tegnap a kelleténél. Letettem a csomagom, majd lehúztam a cipőm és a konyha felé indultam.

  - Szia anya, megjöttem. - mosolygok rá, mire ő azonnal abbahagyja a kavargatást, majd szorosan megölel. 

  - Hiányoztál. - suttogja.

  - Te is nekem. - mosolygok. - Apa hol van? - kérdem.

  - Üzleti úton, de holnap hazaér, estére. - adja a választ. - De addig szívesen hallgatom a mesélésed. - fordul vissza felém.

  - Rendben, de előtte még átöltözöm és lezuhanyzom. - közlöm vele, mire ő bólint. 

  Egy fél óra elteltével már egy rövidnadrágban és toppban ültem az asztalnál és ebédeltem. Alig telik el pár perc, már anya is kezdeni akarta a kérdezősködést, de félbeszakította csengő. Szóltam neki, hogy majd én megyek. Sietve mentem az ajtóhoz, majd nyitottam ki azt és meglepetésemre, barátnőm vigyorgó, de mégis dühös tekintetével találtam magam szembe.

  - Hazaértél és fel sem hívsz? - ölel magához.

  - Neked is szia Kat. - nevetek. - Nekem is hiányoztál. Körülbelül egy órája vagyok itthon, először enni akartam, utána pedig hívtalak volna. - teszem hozzá. - Anya asszem kell még egy teríték. - szólalok meg kicsit hangosabban. - Kat is velünk tart.

  - Csókolom. - köszön.

  Két perc elteltével ismét az asztalhoz ülünk, bár anya még mindig egy új terítéket keres a konyhában. De a kérdezgetésben ez sem állítja meg.

  - Milyen volt Harryvel aludni, több száz kilométerre tőlünk? - a kérdésére majdnem kiköptem a vizet, amin Kat jól szórakozott.

  - Anya! - nyafogok. Semmi kedvem ilyen kérdésekre válaszol, főképpen nem neki, mikor eléri, hogy minden eszembe jusson, ami megtörtént vagy megtörténhetett volna. - Csak aludtunk, semmit sem csináltunk. - nyögöm ki, de érzem, hogy az arcom ellepi a pír. Kat felvont szemöldökkel néz rám, mivel látja az arcom és tudja, hogy hazudok. Ránézek könyörgően, hogy ejtsük a témát és majd később mindent elmondok neki, mire ő bólint.

  - Csak legyetek óvatosak. - teszi le Kat elé a terítéket. - Már mondtam, hogy még nem szeretnék unokákat.

  - Anya! - morgom. - Nem ejthetnénk ezt a témát, biztosan van még ezer kérdésed? - forgatom a szemem, mikor leült velünk szembe.

  Sok kérdést tett fel, amikor én szívesen válaszoltam neki. Bár nem mondtam el a teljes igazságot, de valószínűleg azt senkinek sem fogom elmondani, csak akik tudhatnak róla. Anya örült, hogy jól éreztük magunkat és jobban megismertük egymást. Amikor meséltem, hogy Harry mennyi mindent tud a történelemről, mindketten kinevettek, de amint észrevették, hogy komolyan beszélek kezdtek nekem hinni. 

  Anya azt mondta, hogy ő elmegy meglátogatni az egyik barátnőjét, addig mi beszéljük meg azt, amit neki nem mondtam el. Hát lesokkoltam, de gondolnom kellett volna rá, hogy észreveszi, hogy nem mindent mondtam el, de örülök, hogy nem erőltetett semmit sem. 

  - Na akkor mesé... - de nem tudta befejezni, mivel megszólalt a telefonja. - Ezt fel kell vennem, de öt perc és itt vagyok, aztán pedig mindenre kíváncsi vagyok. - vigyorog, majd kimegy a szobából.

  Kényelembe helyeztem magam az ágyamon, majd a telefonomét nyúltam, hogy megnézzem nem kerestek-e, de még mielőtt megtehettem volna üzenetem érkezett.

  

  "Remélem minden rendben. Pár óra múlva látlak. Daniel vigyázz rátok. - H."

  Mosolyogva olvastam az üzenetét, majd elgondolkodtam azon, hogy miért nem ő vigyázz rám, miért Danielt küldte. Gyorsan visszapötyögtem neki: "Jobban örülnék, ha te vigyáznál rám. Minden rendben? - J." Másodpercek elteltével már jött is a válasz. "Máris hiányoznék neked? Minden rendben van, csak beszélnem kellett Miával, de ne aggódj már csak pár órát kell kibírnod nélkülem, de ahogy hallom nem vagy te olyan egyedül. Remélem csak jót mondsz rólam Katnek. - H." Honnan tudja, hogy nem vagyok egyedül, hanem Katel? Hát persze, Danieltől. "Még nem döntöttem el, hogy mit is mondok neki rólad. Mindkettőből van elég. - J." Tudom, hogy tudja csak szórakozom vele, így nem félek neki elküldeni. "Rosszat? Mik lennének azok? Tudtom szerint még semmi 'rosszat' nem tettem veled, de ami késik nem múlik. - H." Pimasz, de lassan hozzászokom majd ehhez is. Már épp válaszolni akartam neki, mikor nyílt az ajtóm, így inkább lezártam a telefont majd az ágyra tettem.

  - Kivel SMS-tél ott? - ül le vigyorogva Kat az ágyamra. - Á, ne is válaszolj, mert tudom. Harry, igaz?

  - Igen, ő volt az. - bólintok egyet. 

  - Na és mesélj mit rosszalkodtatok, amit anyudnak nem szabad tudnia. - vigyorog rám. - Várj inkább válaszolj előtte egy kérdésemre. Mit érzel iránta?

  Amikor utoljára tette fel ezt a kérdést csak hülyeségeket válaszoltam rá, hiszen akkor csak idegesített ez a téma. Harry csak azért mondta, hogy a barátom, hogy ne tűnjön senkinek sem fel, hogy mennyit van a közelembe. De most úgy érzem, hogyha a teljes igazságot nem is mondhatom el neki, Harryről beszélhetek és valljuk be valakinek el kell mondanom és neki szívesen teszem, mivel tudom, hogy ő megérti.

  - Őszintén? - vonom fel a szemöldököm. - Fogalmam sincs. - vallom be. - Tudom, hogy kedvelem őt, nagyon is kedvelem őt. Amikor a közelemben van biztonságban érzem magam mellette. Az érintésére lángba borul a testem, a pulzusom az egekbe szökik, a szívem pedig ki szeretne szakadni a mellkasomból. - sóhajtom. 

  - Meddig mentettek el? - kérdezi komolyan. Nem kellett semmit sem hozzátegyen, pontosan tudtam, hogy mire kíváncsi.

  - Közel voltunk, nagyon közel, de még időben leállítottam. - motyogom, kicsit elvörösödve.

  - Kedveled, ő is kedvel téged és ezt ne is tagadd, akkor miért állítottad le? - kérdezi zavarodottan.

  - Te magad is tudod, hogy milyen vagyok. Nekem nem megy olyan könnyen minden, mint neked. Különben is két hete ismerem, nem fogok vele ilyen hamar ágyba bújni... - suttogom.

  - Igen tudom, hogy te nem vagy olyan, de abból amit mondtál az jött le, hogy szereted. - már meg is akartam szólalni, de felemelte a mutatóujját, megállítva ezzel. - Ne vágj közbe. Rövid idő telt el, én is tudom, de abból amit mondtál én is mindent átélek és drága barátnőm, azt kell neked, hogy mondjam te szerelmes vagy Harrybe.

  Próbáltam tagadni, de semmi értelme sem volt. Katet nem lehet meggyőzni az ellenkezőjéről és ahogy egyre többet mondta, szép lassan én is elhittem neki. Hiszen lehet, hogy igaza van. Hallottam, ahogy az ajtó nyitódik, gondoltam, hogy anya jött haza, de hamar ki kellett ábránduljak belőle, mivel ajtón kopogtattak, majd Harry lépett be rajta.

  - Sziasztok! - mosolyog ránk. - Megzavartam valamit? - kérdezi mire megrázom a fejem.

  - Szia, nem én már úgyis menni készültem. - áll fel Kat, majd rám mosolyog, de tudom, hogy a mosolya mellett ott lapul, hogy ezt még nem fejeztük be. Harry beljebb lépett, majd Kat megölelt, de még az ajtóból visszaszólt. - Mellesleg rólad ábrándozott végig. - rohan ki a szobámból.

  Ezt még megbánod Kat. Ez mégis mire volt jó. Harry vigyorogva fordult felém, majd közelíteni kezdett. Lesütöttem a szemem nem tudtam a szemébe nézni. Éreztem, hogy mellém ül, majd közel hajol hozzám.

  - Szóval rólam ábrándoztál? - suttogja. - Hmmm? - morogja mikor észreveszi, hogy nem fogok válaszolni.

  - Én... am... vagyis... - de semmit sem tudok kinyögni, mivel ismét a nyakam kezdi csókolgatni. - Abbahagynád? - sóhajtom.

  - Miért? - kuncog. - Talán nem tudsz koncentrálni tőlem?

  - Nem vagyis, de csak álmos vagyok. - nézek lassan rá, mire csak nagyobbodik a vigyora. - Minden rendben, itthon? - kérdem halkan.

  - Igen, minden rendben. - mosolyog. - De ha fáradt vagy akkor aludjunk. - áll fel, majd vetkőzni kezd.

  Felállok, majd az ágyam kezdem pakolni, amivel hamar végzek. Megfordulok, mire a szívem gyorsabban kezd verni. Azt hittem, hogy csak Párizsban látom, majd így errefel, megint egy száll boxerben állt előttem. Mély levegőt vette, amin ő kuncogni kezdett, majd elmentem mellette és lekapcsoltam a villanyt. Befeküdtem az ágyba, pár másodperc múlva ő is követet. Magához húzott, majd egy lágy csók keretében átengedett az álomvilágba.

  Az éjszaka közepén egy hatalmas durranásra ébredtem. Csak ma szerettem volna nyugodtan aludni, errefel tessék. Sosem sikerül a viharos éjjeleken aludni. Bár tudom, hogy nem vagyok magamban, ugyanis tisztán érzem Harry kezét a derekamon, de még ígyis félek a viharoktól. Sosem voltam vele barátok és nem is tervezem, hogy valaha az leszek.

  - Mi a baj? - kérdezte álmos hangon, de én csak szorosabban bújtam hozzá. - Ismét előjött a félelmed, szépségem? - kérdezte halkan, de hallottam, hogy kevés kell neki a nevetésig.

  - Ne nevess, nincs benne semmi vicces. - morgom a mellkasába.

  - Itt vagyok veled, semmi és senki sem árthat neked. - puszil a hajamba, de nekem nem elég ennyi, több kell. Újabb durranás hallatszódott, mire én már cselekedtem is. Ráültem Harry csípőjére és lenéztem rá, mire ő vigyorogva bámult engem. - Mire készülsz?

  Közelebb hajoltam hozzá, nem tudom, hogy mi vezérelt, de hírtelen sokkal bátrabb lettem, mivel tudom, hogy mi tudja teljesen elvonni a figyelmem bármiről is.

  - Csókolj meg. - suttogtam. A szemei csillogtak, vággyal teliek voltak. A kezét a csípőmre vezette, majd belemarta az ujjait a bőrömbe, mire felszisszentem. - Kérlek. - motyogtam. De hiába kértem, semmi sem történt, már ott voltam, hogy lemászok róla és valahogy megpróbálok visszaaludni, amikor hírtelen fordult a kocka, én kerültem alá.

  - Olyan édes vagy mikor arra kérsz, hogy csókoljalak meg. - vigyorog rám, majd közelebb hajol hozzám. Érzem a leheletét az arcomon, de még mindig semmi.

  - Akkor miért nem teszed meg? - sóhajtom.

  - Mindjárt szépségem, mindjárt. - suttogja. Könyörgően nézek rá, majd lassan a hajába vezetem a kezeim és közelebb húzom magamhoz, minek következtében az ajkaink találkoznak, nekem pedig már teljesen máshol jár a fejem, nem pedig a kint tomboló viharon.